Molnár Mónika vagyok. Soha nem tanultam énekelni, de mivel táncolni szerettem, sok magyar népdalt is megismertem a táncházakban. A néptánc iránti rajongást valószínűleg örököltem, nem nagyon tudnék a rokonaim közül olyat említeni, aki ne táncolt volna fiatal korában, többen közülük hivatásos együttesekben. Engem a hivatás elkerült ugyan, de a tánc úgy vonzott magához, mint a mágnes: a 80-as évek magyar táncházaiban szocializálódtam, és az Almási tértől a Molnár utcán át a Somogyi Béla utcáig végigmezőségiztem a fiatalabb éveimet, amit nem lehetett megúszni éneklés nélkül. A táncházakból kerültem először a Fáklya Nemzetiségi Együttes utánpótlás tánccsoportjába, majd a Bartók Együttesbe. Főleg ez utóbbiban kellett egy zempléni karikázóban vagy a Táncbéli táncszókra készült koreográfiában a kifulladásig nótázni, és tulajdonképpen akkor énekeltem utoljára nyilvánosan (meg talán nem nyilvánosan is).
Aztán pár évtized múlva újra lemerészkedtem egy Mydros táncházba, abban reménykedve, hogy még a Danuvia Művelődési Házban a Sirtos táncházban tanult lépések nem vesztek el örökre, de még felállni sem mertem volna a székről, ha nincs a büfében cserszegi fűszeres, ami sokat segített az újrakezdésben. Summa summarum: lassan 6 éve újra elkezdtem balkáni táncházakba járni, és részese lettem egy olyan közösségnek, amelyikért érdemes egy héten háromszor-négyszer akár a város túlsó végébe is elbuszozni. És egyszer csak azt vettem észre, hogy már nemcsak táncolok, hanem egy barátom nógatására énekelgetek is, persze csak a magam örömére, és hogy elkezdődött valami, amit én nagyon szeretek csinálni, és hiányzik, ha egy-egy közös zenélés elmarad. Számomra így formálódott a Nevetek zenekar 2019 ősze óta, amelyben azóta is énekelek, és ez így is maradt volna az idők végezetéig, ha az egyik születésnapomra nem lepnek meg a többiek egy csörgővel. Akkor indultam el a lejtőn, mert mindenféle zenei előképzettség nélkül vettem a bátorságot meg egy dobot, és elkezdtem ez utóbbit elég tiszteletlenül püfölni.
Ezzel zenei pályafutásom minden említésre méltó állomását fel is soroltam, és annak ellenére, hogy sok évet leéltem aktív tánc és ének nélkül, a népzene iránti elköteleződésem és szeretetem nem fakult: a Nevetekben erősítem a ritmus-, és gyengítem az énekes szekciót.