Budapesten születtem 1976-ban. Szerintem én egész életemben énekeltem. Emlékszem, zeneoviba is vittek a szüleim. Aztán zenei általánosba jártam. Rengeteg népdalt tanultam a nyolc év alatt. Kórusban énekeltem és zongoráztam végig általános iskolás koromban. A furulya kötelező volt. Középiskolás éveimben egy punk zenekart alapítottam a barátaimmal, ahol énekeltem. Később a pianínóm árából egy A33-as Roland nagy szintetizátort vettem, menő midivel, és ebben a műfajban alkottam 9 évig (3 lemezünk jelent meg és koncerteztünk Pesten, vidéken, mindenhol).
Aztán család, maradtak a dúdolók… de mikor meghallottam a Besh o drom zenéjét, azonnal vennem kellett egy klarinétot (2006 - harminc éves voltam ekkor), és beiratkoztam klasszikus szakra a zeneiskolába (alapszinten nincs más). Amúgy ezt is szerettem (szimfonikus zenekar is), de mást kerestem természetesen. Klezmert és balkánt fújtam otthon.
2008-ban Gera Attilától egy népzenei táborban tanultam az alapokat. Bármilyen hihetetlen, nem a dallamokkal alapoztam, hanem a balkáni ritmusképletekkel. Ekkor már táncoltam a Falkafolk táncházban. Egy 8 órás koprivsticai zeneanyagból táplálkoztam és minden zenész ismerősömet zeneanyag-kéréssel, válogatással bombáztam. Naponta tanultam meg újabb és újabb dallamokat (hallás után). Ez idő alatt a Denver Bob nevű blues zenekar lemezére is fújtam fel improvizációkat (gitáros a régi punk együttesből). Nagymaroson többször is játszottunk. Játszottam a Kalahári (ázsiai, afrikai zenéket játszó) zenekarral. Hodzsával együtt muzsikáltunk a Hannah Berger trióban (török-görög-albán-szefárd-cigány dallamok). Voltak alkalmi duettjeim és más formációim, alapítványi bulikon játszottunk, kiállításokat nyitottunk meg.
A Falkafolk mellett a T’Rakija, Kolo, Pravo, Rila és Mydros táncházakban művelődök.
A Nevetek zenekarba 2019 augusztusában hívtak táncházas barátaim, és örülök, hogy a sok dallamot, ami a lelkemben szunnyad, kifújhatom valahol magamból. Közben a csapat megerősödött, a járvány időszakában nagyon aktívan próbáltunk, most már szinte minden táncra – amit a magyarországi közönség táncol - van dalunk.
A szívemnek legkedvesebb a bolgár zenei kultúra: finom táncaival, érdekes páratlan ritmusával, pazar többszólamúságával és hangszeres virtuozitásával nekem a zene csúcsát jelenti.